péntek, szeptember 30, 2011

Csenge 2 éves!

2009. szeptember 30-án megérkezett hozzánk a mi kis tündérünk, Csenge. Azóta is bearanyozza az életünket, a szüleiét és a testvéreiét egyaránt. Ma volt két éves, és kész kis hölgy lett belőle ennyi idő elteltével. Önálló gondolatai vannak, már nemcsak utánoz minket, hanem gondolkodik és megfogalmazza a gondolatait. A beszélőkéjét elnézve a szóbeli kifejezőkészségével nem lesz baj...
A bölcsiben a gondozónénik voltak olyan aranyosak, hogy szinte egész nap fényképeztek, amellett, hogy Csenge a nap végén még ajándékot is kapott tőlük, amit itt is köszönünk. Reggeli után, délelőtt az udvaron voltak a kis manók, a tízórait kinn fogyasztották. Aztán benn még játék, majd ebéd, ebéd után a TORTA, majd csucsukálás, aztán uzsi és már meg is érkeztek anyáék. A tortáról röviden csak annyit, hogy belül sütés nélküli, piskótás almatorta, bevonva és díszítve tejszínhabbal. Úgy gondoltam, hogy a gyerekek talán jobban örülnének ennek a babapiskótás, almás, könnyű tortának, mint egy krémmel töltöttnek, és a gondozónők elmondása szerint nem is tévedtem, állítólag csak úgy tömték magukba a tortát! A díszítést Petrától lestem el, köszönet az ötletért. A csillagcső nem olyan, mint nála, de szerintem így is sikerült virág alakúra formázni a habot, legalábbis Csenge és a gyerekek felismerték a virágot. Még egyszer boldog szülinapot, tündérkém, és jöjjenek a nap eseményei képekben:


...délelőtt, kinn az udvaron a kis csipet csapat...


...ropi és gyümölcslé, nincs is ettől jobb...


...az udvaron a legjobb baráttal, Lórikával...


...hát nem huncut?...


...már benn, de még mindig Lórikával (mondták a gondozónők mostanában, hogy állandóan együtt vannak, ha nem hittem volna el eddig, akkor most itt a bizonyíték)...


...és még mindig Lórikával...


...egy kis kávézás...


...és a virágtorta...






...ebéd után, gyertyaelfújásra készülve...


...gyertya elfújva, torta majszolva...


...a kis maszat(os)...


...a jól megérdemelt pihenés, természetesen Lórikával...

Az egész napért és a képekért köszönet Anikónak és Gabikának!

szerda, szeptember 28, 2011

Jeges csokoládé kávéval

Igaz, hogy már vége a nyárnak, sőt, szeptember végét írunk, de még olyan jó idő van! Ebéd után, a teraszon ülve, a melengető napsütésben igazán jólesik egy kis hűsítő ital. Pláne, hogy nincs benne cukor, egyáltalán nem édes - eltekintve a vaníliafagyi és a tejszínhab édességétől. (Itt jegyzem meg, hogy ha valaki édesebben szereti, nyugodtan tehet akár a kávéba, akár a tejbe egy kis cukrot.) Kávéval együtt finom, ébren tart, és még a gyomrunkat is megtölti. Sok sikert hozzá!


Hozzávalók 6 db, 2,5 dl-es pohárhoz:
  • 500 ml vaníliafagylalt
  • 7,5 dl tej
  • 10 dkg csokoládé (nálunk most 55 %-os csokoládépasztilla)
  • 1,25 dl erős, hideg kávé
  • 2 dl tejszín
  • 1 csomag vaníliás cukor

  • A vaníliafagyit a fagyasztóból a hűtőszekrénybe tettem, hogy ne legyen olyan kemény. (Ha nagy kánikula van, a fagyival együtt a poharakat is a hűtőbe tehetjük, hogy valóban hidegen tudjuk tálalni az italt.)
  • A tejből kb. 1,5 decinyit felforraltam, hozzáadtam a csokipasztillát, és feloldottam benne.
  • Hozzáadtam a maradék tejet és a hideg kávét, majd rövid időre a hűtőszekrénybe tettem, hogy le tudjon hűlni.
  • A tejszínt a vaníliás cukorral kemény habbá vertem.
  • A fagylaltot elosztottam a hat pohárba, ráöntöttem a hideg csokoládét, végül befedtem tejszínhabbal. (Tetszés szerint a tejszínhabot megszórhatjuk kevés cukrozott kakaóporral vagy kávéporral is.)
  • Ropogós keksz vagy omlós piskóta illik hozzá, mi most ebéd után csak így magában fogyasztottuk.


vasárnap, szeptember 25, 2011

Zöldbableves

A zöldbableves és gazdagabb változata, a palócleves nagy kedvenc nálunk. Legnagyobb meglepetésemre a férjem szülei megleptek egy nagy adag zsenge zöldbabbal. Mint kiderült, többször is vetettek idén, addig-addig nem sikerült, hogy mostanra végre bejött, így aztán szeptember végére gyönyörű, zsenge zöldbabot termeltek. Akkora adagot kaptunk, hogy főztem egy nagy lábas zöldbablevest, és még a fagyasztóba is jutott pár adag. A leveshez visszatérve mi ezt a változatot szeretjük nagyon, vöröshagymával és babérlevéllel ízesítve, burgonyával gazdagítva, habarva, savanyítva, tejfölözve. A zöldbablevesnek egyébként sokféle válfaja létezik, van, aki csak szimplán zöldbabból főzi, van, aki leveszöldséggel dúsítja, sőt, nemrég egy gasztromagazinban csigatésztával láttam - ez nekem egy kicsit bizarr. Szóval ez a mi változatunk, sok sikert hozzá!


Hozzávalók:
  • kb. 70 dkg zöldbab
  • 1 fej vöröshagyma
  • só, ételízesítő, babérlevél, pirospaprika, petrezselyemzöld
  • 4 nagyobb szem burgonya
  • 3-4 evőkanál olaj
  • 1 púpozott evőkanál liszt
  • cukor, ecet
  • 3 dl tejföl


  • A zöldbabot megmostam, mindkét végét levágtam, majd kb. 2 centis darabokra vágtam. (A zsenge babbal nincs más teendő, ha öregebb a zöldbab, akkor az erősebb szálkákat is el kell távolítani róla.)
  • A feldarabolt babot lábasba szórtam, majd felöntöttem vízzel és megsóztam.
  • A vöröshagymát megtisztítottam, nagyon apróra vágtam, és hozzáadtam a babhoz 2-3 babérlevél kíséretében.
  • Felforraltam, majd kis lángon főzni kezdtem.
  • Amíg a zöldbab főtt, megtisztítottam a burgonyákat, megmostam, majd apró kockákra daraboltam.
  • Váltott vízben többször átmostam.
  • Amikor a bab már majdnem teljesen puha volt, hozzáadtam a burgonyakockákat, és ízesítettem a levest ételízesítővel.
  • Amíg a leves tovább főt, elkészítettem a rántást: ehhez felhevítettem az olajat, majd 2-3 perc alatt zsemleszínűre pirítottam rajta a lisztet.
  • Lehúztam a tűzről, színeztem pirospaprikával és ízesítettem petrezselyemzölddel.
  • Amikor a rántás kihűlt, hozzákevertem egy kevéske cukrot és ecetet, és az egészet elkevertem a tejföllel.
  • A készre főzött levesből egy merőkanálnyit a tejfölös rántáshoz adtam, elkevertem, majd még 2-3 merőkanál levessel ugyanígy jártam el.
  • Végül a hőkiegyenlített rántást beleöntöttem a levesbe, és pár percig kis lángon főztem, hogy a liszt is megfőjön benne.
  • Kóstolás után egy picit még ízesítettem - sóval -, majd friss fehér kenyérrel tálaltam.

szombat, szeptember 24, 2011

Színes tészta tejszínkrémsajttal

Egy újabb olyan étel a rizottó után, ami nagyon rövid idő alatt elkészíthető, és nagyon finom. Amíg a tészta főtt, előkészítettem a többi hozzávalót, a tésztát - leszűrése után - reszelt sajt kíséretében átmelegítettem egy kis vajon, megszórtam a sonkakockákkal, rá a tejszínkrémsajt, és már tálaltam is. Isteni az ízhatás, a parmezán, a sonka és a mascarpone íze együtt. Szívből ajánlom, sok sikert hozzá!


Hozzávalók:
  • 30 dkg színes tészta
  • 3 csapott evőkanál só
  • 1 evőkanál olaj
  • 15-20 dkg főtt sonka (nálunk most jobb híján főtt-füstölt tarja)
  • 5 dkg parmezán sajt
  • 4 dkg vaj
  • 20 dkg mascarpone vagy tejszínkrémsajt

  • Egy nagy lábasban vizet forraltam, amikor felforrt, beletettem a sót és az olajat (azért csak forrás után, mert ha az elején tesszük bele a sót, nehezebben forr fel).
  • Beletettem a színes tésztát, amikor újra forrni kezdett, megkevertem, és mérsékelt hőfokon nem túl puhára főztem.
  • Amíg a tészta főtt, kis kockákra vágtam a tarját, finomra reszeltem a sajtot (a sajtot készen is lehet apróra reszelve kapni).
  • Amikor a tészta megfőtt, szűrőbe öntöttem, lecsepegtettem, közben néhányszor óvatosan átkevertem-megráztam, hogy ne ragadjon össze.
  • Egy edényben megolvasztottam a vajat, beletettem a tésztát és a sajtot, összekevertem és összemelegítettem.
  • A sajtos tésztát tányérokba szedtem, megszórtam a tarjakockákkal, mascarpone-rózsákat nyomtam rá (csillagcsöves habzsákból), és azonnal tálaltam.


csütörtök, szeptember 22, 2011

Csirkemájrizottó

"A rizottó az olasz konyha különlegessége. Számtalan változatában az a közös, hogy a rizs mindig szaftos. Van, aki önmagában szereti, van, aki összekeveri különböző hozzávalókkal, s ez újabb és újabb egyedülálló variációkat eredményez." Eme rövid gasztronómiai meghatározás után, a képeket elnézve, igazából nem is rizottót készítettem, hanem csirkemájas-gombás-borsós rizset. Az igazi rizottó valóban szaftos, krémes. Ehhez képest az általam készített szárazabb, de az az igazság, hogy mi így szeretjük. Hiába is készíteném el olyan igazi "rizottósan", szaftosan, kicsit ragacsosan, a családnak nem ízlene. Így viszont nagyon szeretjük, gyors, egyszerű, kiadós, és ezerféleképpen variálható. Nálunk most így készült, sok sikert hozzá!


Hozzávalók:
  • 1 közepes fej vöröshagyma
  • olaj
  • 30-40 dkg csirkemáj
  • só, bors, petrezselyemzöld, majoránna
  • 1 doboz Opál rizs (2 x 125 g)
  • 30 dkg gomba
  • 1 doboz konzerv zöldborsó
  • trappista sajt

  • Az előgőzölt rizst a dobozon található utasítás szerint megfőztem. (Hideg, sóval ízesített vízben feltettem főni, forrástól számítva 22-25 percig főztem, leszűrtem, majd kiöntöttem a zacskóból.)
  • Amíg a rizs főtt, megtisztítottam és apró kockákra vágtam a hagymát, és megtisztítottam, kb. 1,5 centis "kockákra" vágtam a májat.
  • Az olajon megfuttattam a hagymát, hozzáadtam a feldarabolt májat.
  • Kevergetve 5-10 percig pirítottam, majd hozzáadtam a leszűrt konzerv gombát (nálunk most laskagomba, kínai ízletes tőkegomba, csíkos bocskorosgomba és csiperkegomba vegyesen).
  • Ízesítettem sóval, borssal, apróra vágott petrezselyemzölddel és majoránnával, és néhány percig még együtt pároltam.
  • Leszűrtem a konzerv borsót.
  • Végül összekevertem egy nagy tálban a főtt rizst, a borsót és a gombás májat.
  • Tálalásnál reszelt trappista sajttal hintettem meg a tetejét.



vasárnap, szeptember 18, 2011

Karfiolkrémleves sonkával

Csilla lányom segített kitalálni, hogy milyen levest főzzünk a hétvégén. A Kifőztük 2010. szeptemberi számában találta a receptet, Jade konyhájából származik. És milyen jó választás volt! Tartalmas, finom, a zöldségek íze mellett a sonka is érvényesül, a tejszíntől pedig kissé krémes lesz. Mivel a karfiol elég szép fej volt, az eredeti recepthez képest mindenből egy kicsit többet tettem a levesbe. Nálunk a sajt most kimaradt, de így is nagyon finom lett. Judith is szívből ajánlja kipróbálásra, csak egyet tudok érteni vele! Sok sikert hozzá!


Hozzávalók:

  • 1 közepes fej karfiol
  • 1 nagyobb fej vöröshagyma
  • 1/3 dl olaj
  • 3 közepes burgonya
  • 4-5 angol zellerszár
  • 30 dkg sonka
  • 2 dl főzőtejszín
  • 2 evőkanál étkezési keményítő
  • só, bors, ételízesítő


  • A vöröshagymát megtisztítottam, apró kockákra vágtam.
  • A karfiolt szintén megtisztítottam, rózsáira szedtem, majd szintén felaprítottam.
  • A krumplikat megmostam, meghámoztam, kis kockákra daraboltam, váltott vízben többször átmostam.
  • A zellerszárakat vékonyra szeleteltem, a sonkát apró kockákra vágtam.
  • Az olajon egy nagy lábasban megpirítottam a hagymakockákat, hozzáadtam a karfiol- és burgonyadarabkákat, és kevergetve pár percig dinszteltem.
  • Felöntöttem annyi forró vízzel, amennyi jól ellepte a zöldségeket, hozzáadtam a zellerdarabkákat, ízesítettem ételízesítővel.
  • Lassú tűzön, lefedve főztem kb. negyedóráig, ekkor hozzáadtam a sonkakockákat, és addig főztem, amíg minden zöldségféle megpuhult.
  • Levettem a tűzről, néhány percig állni hagytam, majd botmixerrel pürésítettem úgy, hogy maradjanak a levesben egészben is zöldségdarabok.
  • Az étkezési keményítőt elkevertem kb. 4 evőkanál hideg vízzel, majd hozzákevertem a tejszínt is, végül besűrítettem vele a levest.
  • Ízesítettem sóval és őrölt borssal, lassan főztem még néhány percig, majd tálaltam.

kedd, szeptember 13, 2011

Felvidéki túrós pite

Már régóta szemeztem ezzel a recepttel, hétvégén végül meg is sütöttem. Fogalmam sincs, mitől felvidéki, és már a recept eredetére sem emlékszem. Mindenesetre nem bántam meg, hogy megsütöttem, egyrészt mert finom, másrészt mert hamar el lehet készíteni. Sok sikert hozzá!


Hozzávalók:
a tésztához:
  • 30 dkg liszt
  • 1 csomag sütőpor
  • 10 dkg zsír
  • 15 dkg kristálycukor
  • 1 tojás
  • kevés tej
a töltelékhez:
  • 5 tojás
  • 10 dkg porcukor
  • 1/2 csomag vaníliás cukor
  • 50 dkg tehéntúró
  • 5 dkg mazsola
  • 2 evőkanál kekszmorzsa
a tetejére:
  • 1 tojás
  • porcukor

  • A lisztet elkevertem a sütőporral, majd a gyúródeszkára szitáltam.
  • Elmorzsoltam a zsírral, hozzáadtam a tojást, a kristálycukrot és annyi tejet, hogy könnyen összeállítható, gyúrható tészta legyen belőle.
  • Egy kb. 25 x 35 centis tepsit kibéleltem sütőpapírral, a sütőt előmelegítettem 180 fokra.
  • Az egyik tésztacipót tepsi méretűre nyújtottam, és beletettem a sütőpapírral kibélelt tepsibe.
  • A töltelékhez a tojásokat kettéválasztottam, a sárgáját habosra kevertem a porcukorral és a vaníliás cukorral.
  • Hozzáadtam az áttört túrót, a mazsolát, a kekszmorzsát, végül a tojások fehérjéből felvert kemény habot is.
  • A tölteléket a tepsibe helyezett tésztalapra öntöttem, majd kinyújtottam a másik tésztalapot is, és befedtem vele a tölteléket.
  • Megkentem enyhén felvert tojással, majd villával megszurkáltam.
  • Az előmelegített, 180 fokos sütőben kb. háromnegyed óráig sütöttem.
  • Amikor kihűlt, meghintettem a tetejét porcukorral, és kockákra szeletelve kínáltam.


szombat, szeptember 10, 2011

Joghurtos körteleves

A világ egyik legegyszerűbben elkészíthető levese, bár a klasszikus értelemben nem is nevezném levesnek. Inkább hűsítő desszert, amolyan körtés joghurt, kicsit hígabb változatban. Mindenesetre nagyon finom, a natúr joghurt - számomra kissé fanyar - ízét finommá lágyítja a körte és a méz, fűszerezi, különlegesebbé teszi a gyömbér. Az arányokon változtatva nyugodtan játszhatunk az ízekkel, sok sikert hozzá!


Hozzávalók:
  • 4 szép, érett körte
  • 1 citrom
  • borsónyi friss gyömbér
  • 4 evőkanál méz
  • 4 dl joghurt

  • A körtéket megmostam, meghámoztam.
  • Karalábévájóval csinos kis gömböket kanyarítottam a körtehúsból, majd a magházat eltávolítva a többi gyümölcshúst mély tálba daraboltam.
  • A körtegolyókat meglocsoltam citromlével, a citrom maradék levét a tálban lévő körtedarabokra facsartam.
  • Még mindig a tálnál maradva friss gyömbért reszeltem a körtére, hozzáadtam a mézet és a joghurtot, majd botmixerrel az egészet habosra, krémesre pürésítettem.
  • Levesestálba töltöttem, óvatosan beleöntöttem a félretett körtegolyókat, lágyan átkevertem, és már tálaltam is.



Díj Melitől!

Díjat kaptam Melitől, "A szép blogoknak, akikben van némi extra" díjat. Nagyon megtisztelő, hogy rám is gondoltál, ezúton is köszönöm szépen! El kell, hogy mondjam, hogy számomra nagy meglepetés volt a díj, hiszen csak a gyerekeim hasznára és - bevallom - saját örömömre, kedvtelésemre hoztam létre a blogot. Ha valaki pár héttel ezelőtt azt mondja, hogy lesznek rendszeres olvasóim, sőt, díjat kapok, biztosan kinevettem volna. És íme...


A díj továbbításával kapcsolatban viszont bajban vagyok. Nem mintha nem tudnék kapásból felsorolni 10 szép blogot némi extrával, dehogynem. Csak - talán rövidke blog-előéletem miatt - úgy gondolom, hogy ismeretlenül, minden előzmény nélkül nem jelentkeznék be senkihez azzal, hogy díjat adnék neki. Lehet, hogy butaság, de úgy érzem, amíg nincs ismeretlenül is valamiféle ismeretség, kapcsolat, addig merészség lenne részemről díjjal bekopogni bárkihez. Van viszont valaki, akinek mindenképpen szeretném odaadni ezt a díjat, ő pedig Levendulalány. Meli, még egyszer nagyon szépen köszönöm, remélem, a jövőben is rászolgálok a díjra!

hétfő, szeptember 05, 2011

Csilla 18 éves!

Pedig nemrég született... és szeptember 2-án 18 éves lett az én gyönyörű nagylányom! Csillukám, Isten éltessen sokáig erőben, egészségben, légy boldog, teljesüljenek az álmaid!

"Szórd szét kincseid - a gazdagság legyél Te magad.
Nyűdd szét díszeid - a szépség legyél Te magad.
Feledd el mulatságaid - a vígság legyél Te magad.
Égesd el könyveid - a bölcsesség legyél Te magad.
Pazarold el izmaid - az erő legyél Te magad.
Oltsd ki lángjaid - a szerelem legyél Te magad.
Űzd el szánalmaid - a jóság legyél Te magad.
Dúld fel hiedelmeid - a hit legyél Te magad.
Törd át gátjaid - a világ legyél Te magad.
Vedd egybe életed-halálod - a teljesség legyél Te magad.
Weöres Sándor
Csillu szülinapját - mivel ez mégiscsak a 18., a felnőttkor küszöbe - a megszokottól eltérően nem itthon, hanem felkerekedve egy kis családi kiruccanással töltöttük. Előzetes szervezkedés, egyeztetések után sikerült elérnem, hogy a gyerekek a péntek reggeli köszöntés és ajándékozás után tudták csak meg, hogy aznap nem mennek suliba, elsőre nem is akartak hinni a fülüknek. Végülis miután mindent összepakoltunk, elindultunk a még mindig titkos úticél felé. Tokajban megálltunk egy kicsit, kávéztunk, sétáltunk a Tisza-parton, nagyon kellemes volt, aztán irány Sátoraljaújhely, a Zemplén Kalandpark. Libegővel mentünk fel, aztán fenn apa Csengével birtokba vette a játszóteret, Ádám és Csilla pedig a fák között kiépített kalandpályán vett részt egy túrán. A pálya egy 100 m hosszú lecsúszó drótkötélpályával ér véget, a legjobban talán ezt élvezték a "gyerekek". Aztán kipróbálták a hófánkot, ami egy fánk alakú gumiba való beülést, kapaszkodást és keskeny, meredek, irányított műfüves pályán történő lecsúszást jelentett. Libegővel vissza a kiindulási pontra - nem mellesleg gyönyörködés a fantasztikus kilátásban -, majd irány a bobpálya. Itt először Csillu és Ádám csúszott le egy bobban, Ádám irányításával. Aztán én következtem, szintén Ádám irányított. Hát, mit ne mondjak, a csúszás közben készült felvételen az arcomon nem a felhőtlen szórakozás látszik, valóban "felejthetetlen élményt" nyújtott! (Elmondhatom magamról, hogy életemben egyszer már boboztam, de szerintem ez volt az első és utolsó alkalom.) Mindenesetre Csilla és Ádám (főleg Ádám) nagyon élvezte a lecsúszást. Kora délután indultunk haza, útközben egy cukrászdában még megkóstoltuk az ország tortáját (kecskeméti barackos kölestorta), majd itthon késő délután-kora este egy éttermi vacsorával zártuk a napot. És most jönnének a fényképek, ha készültek volna... Illetve fényképeztem, csak alig kattintottam párat, elromlott a fényképezőgép - miért ne pont most! Így aztán a pénteki kiránduláson csak néhány kép készült, a vasárnapi nagy családi szülinapozáson pedig csak a tortát kaptam le gyorsan, ételleírások sem kerülnek fel, amíg szervizelik a gépet. Addig is néhány kép a kirándulásról:









szombat, szeptember 03, 2011

Káposztás "kocka"

Ádám hetek óta nyaggat, hogy süssek neki káposztás pogácsát. A hét elején pedig azt találta ki, hogy csütörtökre, mire kezdődik az iskola, süssük meg a pogit, hogy azt tudjon tízóraira vinni. Nagyon szereti, teával pillanatok alatt eltüntet jó néhány darabot. Így készült nálunk a káposztás "kocka", ami igazából pogácsa lenne. Azért szabtam így, mert hajtogatott, leveles a tésztája, és ha a pogácsák szaggatása után a maradékot összegyúrjuk, az elveszíti levelességét. Így viszont nincs maradék, a téglalapra nyújtott tésztából ugyanis kockákat vágtam. Sok sikert hozzá!


Hozzávalók:

  • kb. 1,8 kg káposzta
  • 6 evőkanál olaj
  • 3 csapott evőkanál + 2 mokkáskanál cukor
  • 1 nagyobb fej vöröshagyma
  • őrölt bors, só
  • 1,5 kg finomliszt
  • 12 dkg zsír
  • 3 tojás
  • 7,5 dkg élesztő
  • kb. 7,5 dl tej
  • 1 tojás (a tetejére)


  • A káposzta külső, foltos leveleit eltávolítottam, félbe, majd tovább felezve negyedekre vágtam.
  • Kivágtam a torzsáját, majd legyalultam a káposztát.
  • Egy nagyobb lábasban az olajon a 3 evőkanál cukrot karamellizáltam, majd hozzáadtam a megtisztított és apróra vágott vöröshagymát, és megpirítottam a cukros olajban. A hideg hagymakockák miatt a karamellizált cukor megkeményedik, ettől nem kell megijedni, a káposzta párolása során szépen szétolvadnak ezek a kemény darabkák.
  • Hozzáadtam az apróra gyalult káposztát, ízesítettem sóval és őrölt borssal.
  • Közepes lángon, időnként kevergetve készre pirítottam a káposztát.
  • Az élesztőt egy kis zárható műanyag edénybe tettem, fakanállal szétdörzsöltem, hozzáadtam a 2 mokkáskanál cukrot, folyékony állagúra kevertem a cukorral.
  • Felöntöttem kb. 1 dl langyos tejjel, majd a tetejét rázárva hagytam felfutni. Amikor ledobta a tetőt, már nem zártam vissza rá, csak rátettem, és megvártam, amíg újra felfut az élesztő.
  • Közben a lisztet elmorzsoltam a zsírral és sóval.
  • Összegyúrtam a tojásokkal, a langyos tejjel és a felfutott élesztővel. A tejből nekem most kimaradt egy kicsi, mennyisége a liszt minőségétől és a tojás nagyságától is függ.
  • A tésztát pár percig dagasztottam, majd tiszta konyharuhával letakarva, meleg helyen kb. másfél órán át kelesztettem. (Gyönyörűen megkelt, szinte az egész deszkát beborította.)
  • Lisztezett gyúrólapon kb. 1/2 cm vastagságúra, téglalap alakúra nyújtottam.
  • A pirított káposzta felét egyenletesen rászórtam, rákentem.
  • Gondolatban négy részre osztottam, majd balról középig, jobbról középig behajtottam, végül középen, a tészták találkozásánál is kettéhajtottam a tésztát.
  • A tésztát 90 fokkal elfordítottam, újra téglalap alakúra nyújtottam.
  • Rákentem a maradék pirított káposztát, majd megismételtem az előző műveletet, az ún. dupla hajtogatást.
  • 10 perc pihentetés után újra elfordítottam 90 fokkal, nyújtottam és hajtogattam.
  • Újabb 10 percnyi pihentetés után kb. másfél ujjnyi vastag téglalappá nyújtottam a tésztát, majd egyforma, kb. 4 x 4 cm-es kockákra szeltem.
  • Sütőpapírral bélelt tepsire rakosgattam - nem túl közel egymáshoz -, majd a tetejüket enyhén felvert tojással megkentem. Az eredeti recept szerint reszelt sajttal meg kell szórni a tetejét, nekem a káposztás pogácsától kicsit idegen a sajt, ezért én ezt a műveletet elhagytam, de ez ízlés dolga, aki szereti, megszórhatja sajttal a tetejét.
  • Előmelegített sütőben, 180 fokon kb. 25-30 perc alatt készre sütöttem.