Sárgatúró - VKF 55. forduló

Annak ellenére, hogy a sárgatúró kis országunk keleti részében, elsősorban Szabolcsban ismert étel, mi pedig tősgyökeres nyíregyháziak vagyunk, családunk nem ismerte és készítette ezt az elsősorban a húsvéti asztalra illő finomságot. Jó tíz évvel ezelőtt találkoztam vele először, akkor is elriasztottak azzal, hogy órákig kell főzni, nagyon macerás. Aztán egyre népszerűbb lett, és végül én is megpróbáltam elkészíteni. Az első sikeres próbálkozás óta minden évben legalább egyszer, húsvétkor elkészül, ma már el sem tudjuk képzelni nélküle ezt az ünnepet. Mi nem szeretjük édesen és mazsolával, épp csak ízesíteni szoktam egy kis cukorral, így lesz nagyon kellemes íze, pont a főtt sonkához, kolbászhoz, tojáshoz, kalácshoz illő. Sós ízesítéssel is szokták készíteni, egyszer talán megkóstoljuk úgy is, így viszont annyira szeretjük, hogy egyenlőre maradunk ennél a verziónál. Mivel Erika, a Dublin felett az ég blog szerzője, a VKF 55. fordulójának háziasszonya húsvéti finomságot vár, ajánlom ezt a bejegyzést a játékra is. Aki pedig kedvet kapott elkészíteni, annak sok sikert hozzá!


Hozzávalók (a képen látható adaghoz):

  • 1 l tej
  • csipet só
  • 10 tojás
  • 2 csapott evőkanál kristálycukor




  • A tejet nagy lábasban forrni tettem, ízesítettem csipetnyi sóval.
  • Amíg felforrt, a tojásokat tálba ütöttem, kézi habverővel a cukor hozzáadásával alaposan elkevertem.
  • Amikor felforrt a tej, takarékra vettem, óvatosan hozzáöntöttem a cukros tojáskeveréket.
  • Kis lángon főztem, kevergetve, mindaddig, amíg elkezdett túrósodni, majd a túró és a savó láthatóan elvált egymástól.
  • Egy nagyobb szűrőt gézzel kibéleltem, beleöntöttem a túrót-savót, és egy éjszakán át hagytam lecsepegni (nem kell nyomkodni, magától is szépen lecsepeg).
  • Másnap lapos tányérra borítottam, sonkával, tojással, kaláccsal tálaltam.


Megjegyzések