vasárnap, augusztus 26, 2012

Piperade - francia lecsó

A lecsót mindenki szereti. Vagy mégsem? Nem tudom, a ti gyerekeitek hogy vannak vele, az enyémeket ki lehetne kergetni a világból a lecsóval, inkább éhen halnának, minthogy beledugják a kanalukat. De ha visszagondolok, gyerekként mi sem szerettük, felnőtt fejjel jöttem rá, hogy valójában milyen finom étel. Martinelli játékán ezen a héten a lecsóé a főszerep. Kaptam azon az alkalmon, hogy a nagyok nincsenek itthon, Csengével ketten vagyunk egész hétvégén (apa háromnapos munkahelyi sportrendezvényen Kaposvárott), szóval szombaton lecsót főztem ebédre. Bíztam benne, hogy Csenge - mivel a tojást nagyon szereti - ezt a tojásos verziót is szívesen megeszi, de nem. Rögtön észrevette, hogy ez bizony lecsó, még ha jó tojásos is, evett pár kanállal, aztán kijelentette, hogy ő bizony valami mást kérne ebédre. Pedig nagyon finom lett, hamar és könnyen elkészíthető fogás. A piperade kifejezés annyira talán nem közismert, ha francia lecsó, akkor rögtön a ratatouille-ra gondolunk, de az padlizsánnal és/vagy cukkinivel és más zöldségekkel készül, és semmiképpen nem tojásos. Persze a piperade is sokféleképpen variálható, én most egy teljesen alap lecsót készítettem el, ami egyébként a mi hagyományos hagymás-tojásos lecsónknak felel meg. Sok sikert hozzá!


Hozzávalók:
  • 3 evőkanál olívaolaj
  • 1 közepes fej vöröshagyma
  • 1 gerezd fokhagyma
  • 1 piros húsú paprika
  • 40-45 dkg paradicsom
  • só, őrölt bors, petrezselyemzöld
  • 8 tojás


  • Előkészítettem a zöldségeket, mindent értelemszerűen megtisztítottam, megmostam, megpucoltam.
  • A vörös- és fokhagymát apró kockákra vágtam, a paprikát kicsit nagyobb kockákra.
  • A paradicsomokat forró vízbe mártottam, majd lehúztam a héjukat, eltávolítottam a zöldes szárrészt és a belső, magos részt, majd a paradicsom húsát is felkockáztam.
  • Az olajat serpenyőben felhevítettem, hozzáadtam a hagymakockákat, megpároltam/pirítottam.
  • Hozzáadtam a paprikakockákat, majd addig főztem, amíg a paprika puha nem lett.
  • Belekerültek a paradicsomkockák, a tűz hőfokát kicsit emelve tovább főztem, közben ízesítettem sóval és őrölt borssal.
  • Addig főztem, amíg sűrű, pépes nem lett.
  • A tojásokat felvertem és a serpenyőbe öntöttem.
  • Fakanállal óvatosan addig kevergettem, amíg a tojások kissé megszilárdultak, de a krémes jellegüket még megtartották.
  • Végül apróra vágott petrezselyemzölddel megszórva, friss, ropogós bagettel azon melegében tálaltam.

10 megjegyzés:

  1. Nagyon guszta a lecsód! Pedig mennyire finom tud lenni és a lányod csak nem ette meg? Ma reggelire mi is lecsót ettünk , most tojás nélkül. Minden formában imádom finom teával.

    VálaszTörlés
  2. Nagyon nagy igazság van az általad leírtakban. Nálunk sem a lecsó ugrik be a gyerekeknek, amikor felteszem a szokásos "Mit főzzek ma?" kérdést. De ma már eljutottunk odáig, hogy "beledugják" a kanalukat, főleg, ha tojásos, rizses vagy tarhonyás lecsót készítek. Mondjuk úgy, hogy elnyammogják, de a kedvencüknek egyáltalán nem lehet mondani...:)

    VálaszTörlés
  3. Nagyon finom lehetett ez a lecsó! A gyerekek nem tudják, hogy milyen jó dolgokból maradnak ki :))

    VálaszTörlés
  4. Hát ez nagyon finom lehet, nálunk bármilyen lecsó jöhet :)

    VálaszTörlés
  5. A lecsót nem mindenki szereti:-) A gyerekek nálunk sem szeretik, legfeljebb kenyérrel mártogatnak belőle. Meg kiszemelgetik a rizst, ha éppen rizsesen készítem. De én nagyon is szeretem!!!
    Tojásosat még nem készítettem... de el tudom képzelni, mennyire finom lehet!

    VálaszTörlés
  6. Párom így szereti igazán, én inkább rizzsel:)

    VálaszTörlés
  7. Én már a nevét imádom, olyan kis franciás ^^ (és a piperkőc jut róla eszembe)

    VálaszTörlés
  8. Imádom a lecsót! A kisfiam nem szereti, de gyerekkoromban én is így voltam ezzel. Pár éve viszont nagyon nagy kedvencem lett! :P

    VálaszTörlés
  9. Én is imádom a lecsót! Nagyon guszta és finomnak néz ki a te módodon ahogyan készitetted!

    VálaszTörlés
  10. nagyon guszta de hiányolom a pirospaprikát :(

    VálaszTörlés