szerda, július 04, 2012

Egresmártás + játék

Gyermekkoromban ettem utoljára, nem is tudom, miért nem főztem. Persze annyi újdonsággal találkozunk nap mint nap, sok mindent szeretnénk kipróbálni-megkóstolni, így aztán sokszor feledésbe merülnek a régi ételek, sütemények. Szóval gyerekkoromban nagymamám főzött nekünk köszmétemártást, nagyon szerettük. Arra már nem is emlékszem, hogy milyen húsokhoz ettük, mindenesetre jól lehűtve nekem csak így, önmagában is teljesen tökéletes. Régen cukrozott vízben főztük, én most szőlőlevet használtam, így is nagyon finom. Mivel igen savanykás, a végén ízesítettem vaníliás cukorral, amitől édesebb és illatosabb lett, ha valaki édesebben szereti, már az elején is tehet hozzá cukrot. Fokhagymás hús és pirított burgonya kísérője volt, sok sikert hozzá!

És a játék: Martinelli, a Legyünk Egészségesek blog szerzője nagyon jó kis játékot hirdetett, gyertek, játsszunk! Hétről hétre más-más, előre meghirdetett témában lehet receptet küldeni, a részletekért nézzetek be Martinellihez!


Hozzávalók:
  • 70 dkg egres
  • 8 dl szőlőlé
  • 2 dl tejföl
  • 2 dl tejszín
  • 4 evőkanál étkezési keményítő
  • 2 csomag vaníliás cukor


  • A köszmétét megtisztítottam, a kis szárakat és csücsköket kiskéssel eltávolítottam, majd megmostam.
  • A szemeket a szőlőlében főzni kedtem, a forrástól számítva 2-3 percig főztem kis lángon.
  • Közben az étkezési keményítőt elkevertem a tejföllel és a tejszínnel.
  • Először egy merőkanálnyi főzőlével kevertem el, majd még egy-két merőkanállal, végül az egészet az egreshez adtam.
  • Kevergetve felforraltam, és már csak addig főztem, amíg kissé besűrűsödött.
  • Ízesítettem vaníliás cukorral és csipet sóval.
  • Sovány főtt húsok, roston sült szárnyasok mellé kiváló, de önmagában is üdítően finom.

22 megjegyzés:

  1. Kedves Hankka! Köszönöm szépen a reklámot! Gratulálok a blogruhához. A recepted pedig isteni!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm, a reklámot pedig nagyon szívesen, jó kis játék! :)

      Törlés
  2. Kedves Hankka! Ide is beírom a válaszom, nehogy valaki félreértsen. "Dehogy haragszom :), sőt, örülök, hogy neked is tetszik. Nem monopolizálhatom el és nem is vagyok olyan, nyugi :) Inkább poénból írtam :) Nincs harag :)"

    VálaszTörlés
  3. Nahát, Anyukám is készített gyümölcsmártást régen főtt hús és krumpli mellé. De jó, hogy eszembe juttattad, én még soha nem készítettem. Pedig fincsi:-)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Emlékszel, milyen finom volt?! Nálunk is gyakran készült egresből és meggyből! :)

      Törlés
  4. Nagyon guszta, és képzeld én pont most vacsorára készítettem hasonlót.Mivel olyan éretlen meg savanyú volt, hogy máshogy nem fogyott volna el. Csak egy pici vízzel meg cukorral főztem őssze és kacsamellre tettük szósznak. Jó kis mártás az tuti:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Finom lehetett a kacsamellel! :) Én érettebb, nem annyira savanyú egresből főztem, szeretem, amikor már érettebb! :)

      Törlés
  5. Először azt hittem, hogy másik blogot nyitottam meg, hiszen nem a már megszokott képvilág jött velem szembe. Nagyon tetszik azonban ez az új "ruha"...:)Az egresmártásról pedig (amit én gyerekkoromban pöszmétének vagy piszkének ismertem) csupa szép, nosztalgikus emlék merül fel. Mamikáméknál volt piszke bokor és amikor kedvünk szottyant, lecsipegettünk róla pár szemet. Az akkor is meglévő nagy nyári melegben (amit azért gyerekként sokkal jobban viseltem)igen jól esett ez a savanykás gyümölcs...:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Tünde, most, hogy a mártáshoz szedtem, először csak álltam a bokor mellett és ettem és ettem és ettem, olyan jólesett! :) Nagy nehezen aztán került a vödörbe is! :)

      Törlés
  6. Gyönyörűséges ez az üvegkészlet, és a mártás is jól néz ki! :)
    Én nem csak a köszmétemártást, de még a köszmétét is gyerekkoromban ettem utoljára, pedig nagyon szerettem. A szüleim kertjében volt 2-3 köszmétebokor, azokról csemegéztem mindig, főleg a bordólilás színűt szerettem > kiöregedtek a bokrok, azóta sem ettem köszmétét. :/

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Úgy látom, sokunknál gyerekkori emlékeket idéztem fel ezzel a mártással! :) Bizony, én is gyerekkoromban ettem utoljára! :)

      Törlés
  7. Nagyon jól hangzik:) Én egy másfajta receptet ismertem, de ez is megmozgatta a fantáziámat:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök, hogy tetszik, próbáld ki! :) Szőlőlében főzve és habarva is nagyon finom! :)

      Törlés
  8. Nekem is van egresem, de nem készítettem még szószt belőle. Fincsi lehet. Husi mellé kipróbálom:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kíváncsi vagyok, hogy ízlik majd nektek, mi nagyon szeretjük! :)

      Törlés
  9. Önmagában szeretem, és én sem ettem már gyerekkorom óta:) Nagyon klassz az új blogkülsőd:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Jól lehűtve én is magában ettem, finom úgy is! :) Köszönöm, ideje volt újítani! :)

      Törlés
  10. Nálunk is pöszméte :-) S maximálisan a gyerekkoromat hozza vissza nekem is! Mamáék kertjében volt egy nagy bokor.

    Néhány hete a piacon találtam olyan rózsaszínes-pirosas fajtát, ami Náluk termett, rögtön vettem belőle egy nagy adagot. Az íze maga a boldog gyerekkor számomra - nyersen is ettem belőle egy nagy maroknyit, és főztem belőle egy jó nagy lábas szószt is :-)

    VálaszTörlés
  11. Nálunk csak a zöld fajta létezik, és gyerekkoromban is csak ezt ismertem, de nagyon tetszik a rózsaszínes-pirosas is, nagyon finom lehet! :)

    VálaszTörlés
  12. Kedves Hankka, koszonjuk ezt a csodas regi gyermekkori receptet amit uj ruhaba oltosztetel! Nalunk meg koszmetenek is becezik, hasonloan a poszmete elnevezeshez.Sajnos itt mar nem Igen kapni, egyszer ketszer talaltam tavaly ra a piacon, iden nem is lattam :( Mi nagyon szeretyuk a levest es a martast is!!! Remelem lesz szerencsenk iden is elkesziteni!!!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Lucia, nagyon szívesen, örülök, ha régi ízek emlékét sikerült felidézni a recepttel. :) Gyerekkoromban imádtam ezt a mártást, akkoriban valahogy gyakrabban került az asztalra. :)

      Törlés