vasárnap, április 29, 2012

Palócleves

A bejegyzésekből is látszik, hogy nagyon szeretem/szeretjük a leveseket. A laktató, tartalmas, sűrű levesektől kezdve a krémleveseken át a legegyszerűbb, könnyen és gyorsan összedobható levesekig mindet, a legnagyobb kedvenc pedig a palócleves. Szerencsére a férjem és a gyerekek is nagyon szeretik, úgyhogy kötelezően mindig egy nagy lábassal főzök. Az első palóclevest Gundel János készítette az általa igen nagyra tartott író, Mikszáth Kálmán tiszteletére 1892-ben. A Gundel-féle palócleves birka vagy bárányhúsból készül, ami lehet comb vagy lapocka. A húst és a zöldségeket külön kell megfőzni, végül összekeverni. Nálunk most sertéscombból készült a leves, de így is nagyon finom volt. Jellegzetes ízét a fűszerezés is adja, nem lehet kihagyni belőle a köményt és a babért. És még egy adalék a mai leveshez: a testvéremék voltak ma nálunk, és megkérdeztem az 5 éves kis keresztfiamat, kér-e palóclevest, mire ő visszakérdezett: "Milyen levest? Kalózlevest?" Szóval sok sikert a (kalóz)palócleveshez!


Hozzávalók:
  • bő 1 kg birka- vagy báránylapocka, esetleg -comb
  • 1 nagyobb fej vöröshagyma
  • 3 evőkanál olaj
  • pirospaprika, só, őrölt köménymag, csípős paprikakrém, babérlevél, ételízesítő por
  • 2-3 gerezd fokhagyma
  • 30 dkg zöldbab
  • 4 közepes szem burgonya
  • 2 dl tejföl
  • 1 csapott evőkanál finomliszt
  • fél citrom leve
  • petrezselyemzöld


  • A combot megtisztítottam, kb. 1,5 centis kockákra vágtam. (Ha birka vagy bárányhúsból készül, azt ki kell csontozni, megmosni, hártyáit és inas részeit eltávolítani, és ezután kockázni.)
  • A hagymát megtisztítottam, apró kockákra vágtam.
  • Egy nagy lábasban felhevítettem az olajat, megfuttattam rajta az apróra vágott hagymát.
  • Hozzáadtam a húst, fehéredésig pirítottam, majd a tűzről levéve meghintettem pirospaprikával.
  • Egy kevés vízzel azonnal felöntöttem, majd visszatettem a tűzre, sóztam, ízesítettem őrölt köménnyel, zúzott fokhagymával, babérlevéllel és borsónyi csípős paprikakrémmel.
  • Lefedve, kis lángon puhára pároltam. (Ha időközben zsírjára sül, vagyis elfő a leve, mindig kevés vízzel pótoljuk.)
  • Amíg főtt a hús, megtisztítottam és a húshoz hasonló méretű kockákra vágtam a burgonyát, váltott vízben többször megmostam.
  • Ha friss zöldbabból készül, azt ilyenkor kell megtisztítani, és kb. 2 centis darabokra vágni.
  • Először a burgonyát adtam a húshoz, röviddel ezután a zöldbabot, ami nálam most konzerv volt. (Ha friss a zöldbab, fordított a sorrend, először a bab, majd a burgonya.)
  • Felöntöttem vízzel, ízesítettem még ételízesítővel, és lefedve, kis lángon készre főztem.
  • Végül a tejfölt elkevertem a liszttel, hőkiegyenlítéses módszerrel behabartam vele a levest, és még pár percig főztem kis lángon.
  • Közben ízesítettem citromlével és finomra vágott petrezselyemzölddel.
  • Friss, puha fehér kenyérrel (kiflivel) tálaltam.

8 megjegyzés:

  1. Nekem is a kedvencem ez a leves:) Nagyon szépek a fotóid:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szerintem sokan szeretjük, ami nem csoda, hisz nagyon finom! :)

      Törlés
  2. Élethű fotók, azon kaptam magam, hogy nagyokat nyelek :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én is így szoktam járni nálad, kedves Vicuska! :D

      Törlés
  3. Mi is szeretjük,igazán élethű a fotóid,csatlakozom trollanyuhoz és Vicuskhoz:))

    VálaszTörlés
  4. Mikor főzöl ilyet?- kérdi a mögöttem álló Férjem. Nagyon szeretjük, nyaranta szoktam főzni, a kertben termő friss zöldbabból. De malackából, nem csípem a bárányhúst.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. A frissre kicsit még várni kell, mi szeretjük konzervből is, tavaly tettem el. Bárányhúshoz ritkán jutok, de nagyon finom tud lenni sertésből is! :)

      Törlés