szombat, július 30, 2011

Meggyes trüffel torta

Nemrég ünnepeltük a kis keresztfiam negyedik születésnapját (Isten éltessen utólag is, erőben, egészségben, drága Máté!). Anyukám és a testvéremék számára egyértelmű volt, hogy én sütöm a szülinapi tortát, Máté kedvence pedig, mint szinte minden kisgyereké: a csokitorta. Komoly kihívás elé állított, mivel egy kb. 20 fős társaság ünnepelte a szülinapot. Szerencsére Citromhabnál ráakadtam a meggyes trüffel tortára, erre a csokisnál is csokisabb tortára, ez készült akkor emeletes verzióban. Mivel az akkori torta nagyon ízlett mindenkinek, apósom pedig holnap ünnepli a 68. szülinapját, neki is trüffel tortát készítettem, 16 szeletes változatban. A képen látható tortával tehát őt leptük meg ma, innen is nagyon sok boldog szülinapot kívánunk még egyszer! A díszítés nem a legszebb lett, de a torta éjszaka készült, a díszítés indulás előtt kora reggel, úgyhogy nem túl sok időm volt pepecselni vele. Miután trüffel tortát készítettem, és csak nagyjából voltam tisztában vele, hogy mi is az a trüffel, itt volt az alkalom, hogy utánanézzek. Tehát a trüffel jó esetben nem más, mint tömény csoki, mégpedig abból is a legjobb minőségű. Egyébként maga a név utal egyrészt a szarvasgombára, amelynek formájára ez a csoki emlékeztet, másrészt magára a töltelékre. Ami alapesetben nem más, mint a ganache krém, azaz étcsokoládé és tejszín elegye, amihez gyakran vajat is adnak. A lényeg, hogy csakis a legjobb alapanyagot lehet beletenni. Az ízesítés pedig már csak fantázia kérdése, a trüffel világában ez az igazi művészet. Ennyit a trüffelről, most pedig jöjjön a recept, ami szinte teljesen megegyezik a Citromhab által leírtakkal. Sok sikert hozzá!


Hozzávalók:
a kakaós piskótához:
  • 9 tojás
  • 21 dkg kristálycukor
  • 3 dkg kakaópor
  • 6 evőkanál olaj
  • 21 dkg finomliszt
  • 1 csomag sütőpor

a trüffel krémhez:
  • 6 dl tejszín (nálam Hulala)
  • 60 dkg étcsokoládé (nálam 55 %-os csokoládé pasztilla, az alsó képen látható)
  • 2 csomag vaníliás cukor
  • 2 evőkanál kristálycukor

a meggytöltelékhez:
  • 20 dkg magozott meggy
  • 2 evőkanál kristálycukor
  • 1 csomag vaníliás cukor


  • A krémet a torta sütése előtti napon este előkészítettem, vagyis a tejszínt felforrósítottam, de nem forraltam fel, hozzáadtam a csokoládépasztillát, és addig melegítettem kevergetve, amíg a csokoládé teljesen fel nem olvadt.
  • Lehúztam a tűzről, elkevertem benne a cukrot és a vaníliás cukrot. (A cukor mennyisége ízlés kérdése, nálunk ez a mennyiség vált be, kevesebb cukorral túl "keserű", túl tömény csokiízű volt a krém, de aki így szereti, az nyugodtan hagyja ki a cukrot vagy használjon kevesebbet.)
  • Amikor a krém lehűlt, hűtőbe tettem, ahol egy éjszakán keresztül pihent. Másnap a hűtőből kivéve elektromos habverővel alaposan kihabosítottam, krémesítettem.
  • Ezután következett a töltelék meggyes része: a meggyet felaprítottam, majd elkevertem a vaníliás cukorral és a kristálycukorral, és állni hagytam. Végül a torta töltése előtt jól lecsepegtettem. (Nálunk most befőtt meggyből készült, ehhez csak 1 evőkanák kristálycukrot kevertem, mivel maga a befőtt is cukros.)
  • A piskótához három lapot sütöttem a következőképpen: a sütőt előmelegítettem 180-190 fokra.
  • Egy 26 cm átmérőjű, kapcsos tortaforma alját sütőpapírral kibéleltem. (Ezt úgy a legkönnyebb elérni, ha szétkapcsoljuk a formát, az alsó lapot letesszük, befedjük sütőpapírral úgy, hogy a sütőpapír túlnyúljon a tortaforma alsó lapján, majd rátesszük a karimát, és rákapcsoljuk a tortaforma aljára. A kiálló sütőpapírdarabot késsel a forma mentén körbevágjuk, és már kész is.)
  • Szóval a három lapot külön-külön sütöttem meg: három tojást kikevertem 7 dkg kristálycukorral, jó habosra, krémesre.
  • Hozzáadtam 2 evőkanál olajat, és még ezzel is elektromos habverővel vertem 1-2 percig.
  • Ezután hozzászitáltam 7 dkg liszt, 1 dkg kakaópor és 1/3 csomag (4 g) sütőpor elegyét, és fakanállal óvatosan összeforgattam. (Nem szabad erőteljes mozdulatokkal keverni, csak nagyon finoman átforgatni az egészet, hogy ne törjük össze a szépen felvert habot.)
  • Végül a masszát a sütőpapírral bélelt tortaformába öntöttem, és az előmelegített sütőben, 180-190 fokon kb. 30 perc alatt készre sütöttem. (Elkészültét tűpróbával ellenőriztem.)
  • A fentiek szerint megsütöttem mindhárom kakaós lapot. Amikor kihűltek, eltávolítottam az aljukról a sütőpapírt, és összeállítottam a tortát.
  • Tortatálra helyeztem az egyik lapot, megkentem a trüffel krémmel (kicsit kevesebbel, mint a harmada), majd megszórtam a lecsepegtetett meggy felével.
  • Rátettem a második lapot, és finoman összenyomtam.
  • Ezt a műveletet még egyszer megismételtem.
  • Végül befedtem a harmadik lappal, a torta tetejét és oldalát vékonyan bevontam krémmel, majd tortafésűvel díszítettem az oldalát.
  • A maradék krémet nyomózsákba tettem, és díszítettem a torta tetejét. (A díszítést kedvünk és ízlésünk szerint variálhatjuk, nálunk most így sikeredett.)



péntek, július 29, 2011

Őszibarackos tejfölös sütemény

A szüleim és a férjem szülei tavasztól kezdve, amikor beindul a gyümölcsszezon, olyan sok gyümölccsel látnak el minket (hál' Istennek), hogy nem győzzük enni. Most őszibarack dömping van, így aztán kitaláltam, hogy sütök valamilyen barackos finomságot. A választásom erre az őszibarackos tejfölös süteményre esett (Rama receptnaptár, 2010), bár első olvasatra gyanakodtam a töltelék állagát illetően. De aztán eszembe jutott, hogy manapság egyre több olyan receptet látni, ahol a kész puding kerül a sütibe, és együtt sülnek tovább. És végül is nem bántam meg a választást, szerencsére jó állaga lett a tölteléknek is és az egész sütinek is, úgy, ahogy van. Finom, könnyű, habos, barackos, tejfölös, nyam-nyam... És már most tudom, hogy ki fogom próbálni málnával is, szerintem azzal is nagyon finom lehet. Sok sikert hozzá!


Hozzávalók:
a tésztához:

  • 40 dkg finomliszt
  • 1 csomag sütőpor
  • 20 dkg porcukor
  • 25 dkg Rama margarin
  • 1 citrom
  • 4 tojássárgája

a töltelékhez:

  • 2 csomag főzni való, vaníliaízű pudingpor
  • 6 dl tej
  • 6 csapott evőkanál kristálycukor
  • 1 nagy doboz (400 g) tejföl
  • 50-60 dkg kemény húsú őszibarack (idényen kívül kb. 40 dkg konzervbarack)
  • 4 tojásfehérje

a lekenéshez:

  • 1 tojás

a tetejére:

  • vaníliás porcukor


  • Először a tésztát készítettem el. Ehhez átszitáltam a lisztet, a porcukrot és a sütőport is, majd az egészet elkevertem.
  • Hozzádaraboltam a margarint, és összemorzsoltam a cukros liszttel.
  • Ízesítettem a citrom reszelt héjával és 1-2 kiskanál citromlével.
  • Végül az egészhez hozzágyúrtam a tojássárgákat, egynemű tésztává állítottam össze.
  • A tésztát megfeleztem, külön-külön cipóvá formáltam, és folpackba becsomagolva a hűtőszekrénybe tettem (legalább fél óráig hűlnie kell).
  • Közben elkészítettem a tölteléket. A pudingport elkevertem a cukorral és kevés tejjel, majd a többi tejjel felengedtem, és a szokásos módon sűrű pudingot főztem belőle. Hagytam teljesen kihűlni.
  • Amíg a puding hűlt, megmostam, meghámoztam, és kb. 1 x 1 cm-es kockákra feldaraboltam az őszibarackokat.
  • A tojásfehérjéből kemény habot vertem.
  • Amikor kihűlt a puding, hozzákevertem a tejfölt, a barackdarabokat és a fehérjehabot.
  • Sütőpapírral kibéleltem egy kb. 24 x 35 cm-es tepsit, és előmelegítettem a sütőt 180 fokra.
  • Jól megliszteztem a gyúródeszkát, majd az egyik tésztacipót (folyamatosan lisztezve, de nagyon kevés lisztet használva) a tepsi méretére nyújtottam, és a nyújtófára tekerve átemeltem a tepsibe. Kézzel szépen beleegyengettem-igazítottam. (A tésztával nem könnyű dolgozni, mivel könnyen törik. Ha több lisztet adunk hozzá, akkor ugyan nem törik, viszont sülés után száraz lesz a tésztánk. A második lap nekem is tört, újra kellett gyúrnom és nyújtanom. Ezért megoldás lehet, hogy két sütőpapír lap között nyújtjuk ki, és a sütőpapírról emeljük át a tepsibe.)
  • A tésztára öntöttem a tölteléket.
  • A másik tésztacipót hasonló módszerrel kinyújtottam, és befedtem vele a tölteléket.
  • A tésztát megkentem enyhén felvert tojással, majd villával megszurkáltam.
  • 180 fokon kb. 45 perc alatt megsütöttem. A sütési idő vége előtt kb. 15 perccel - mivel a teteje nagyon pirult - alufóliával lefedtem, és így sütöttem készre.
  • A tepsiben hagytam kihűlni, majd éjszakára hűtőszekrénybe tettem, és csak másnap szeleteltem, amikor már jól lehűlt.
  • Tálaláshoz a süteményt kockákra vágtam, tetejüket megszórtam vaníliás porcukorral.


csütörtök, július 28, 2011

Karalábéleves galuskával

Szabadságon vagyunk, én és a férjem. A nagyok a héten az apukájuknál nyaralnak, a kicsivel hárman vagyunk itthon, különösebb program nélkül. Nem is igazán vágyunk sehová, élvezzük, hogy itthon lehetünk, együtt lehetünk. Délelőtt a férjem a kicsivel az udvaron foglalatoskodott (slaggal locsolás, kapu kulccsal nyitogatása, gereblyézés, sepregetés, lépcsőzés le-fel, szóval amolyan igazi gyerekprogramok), én pedig egy könnyen és gyorsan elkészülő levest főztem. Nálunk ennek a karalábélevesnek mindig nagy sikere van (pedig a karalábé nem is tartozik a nagy kedvencek közé). Sok sikert hozzá!


Hozzávalók:
a leveshez:
  • 1 nagy vagy 2-3 kisebb fej zsenge karalábé
  • 4 evőkanál olaj
  • 1 púpos evőkanál liszt
  • őrölt bors, só, petrezselyemzöld, ételízesítő por
  • 2 leveskocka
  • 2 dl tejföl
a galuskához:
  • 2 tojás
  • 1/2 dl tej
  • kb. 7 evőkanál liszt




  • A karalábét megtisztítottam, meghámoztam, és nagylyukú reszelőn lereszeltem.
  • Egy nagy lábasban felhevítettem az olajat, majd rátettem a karalábét, és kis lángon, a saját levében (ami nem sok) párolni kezdtem.
  • Kb. 15 percig pároltam a karalábét, közben néha megkevertem, nehogy leégjen. Eközben felforraltam 3 l vizet, amiben feloldottam a leveskockákat.
  • A félkész karalábét meghintettem őrölt borssal, és rászórtam a lisztet.
  • Elkevertem, nagyon rövid ideig pirítottam, majd felöntöttem a forró vízzel.
  • Felforraltam, kóstolás után ízesítettem sóval és ételízesítő porral.
  • Lassú tűzön kb. fél óráig főztem.
  • Ezalatt elkészítettem a galuskát: egy mély tálban felvertem a tojásokat, ízesítettem sóval, hozzáadtam a tejet és a lisztet, és könnyű galuskatésztát készítettem belőle. Nem kell nagyon kidolgozni, elég, ha egyneművé keverjük.
  • A levest nagy lángra tettem, és amikor szépen forrt, galuskaszaggató segítségével beleszaggattam a tésztát.
  • Kb. 5 percig főztem, majd behabartam a tejföllel.
  • Ehhez a tejfölt elkevertem egy mély tálban, szedtem hozzá 2-3 merőkanál levest, merőkanalanként szépen eldolgozva a levest a tejföllel.
  • Az így felmelegített (leveses) tejfölt beleöntöttem a kész levesben, felforraltam, majd lassú forralással még 2-3 percig főztem, hogy az ízek összeérjenek.
  • Tálaláskor apróra vágott petrezselyemzölddel hintettem meg.


kedd, július 26, 2011

Vödrös savanyúság 1

Idén igazából nem is akartam savanyúságot berakni, mivel még van jó néhány üveg a tavalyi uborkából, vegyes vágottból és az almapaprikából is maradt még. Kaptam viszont a férjemtől két gyönyörűséges, 10 literes Tupperware zárható vödröt, anyósoméktól és anyukáméktól pedig két jó nagy adag berakni való uborkát. Így aztán vödrös savanyúság készült, mégpedig kétféle. Az első verzióhoz az alaplevet csak hidegen kellett összekeverni, a másiknál viszont fel kellett forralni az alaplé hozzávalóit, lehűteni, és ezután mehetett bele a savanyítandó finomság. Jelen bejegyzés a hidegen összekeverendő alaplé leírása, ezt kb. három hete tettem el. Ma kóstoltuk először: kellemesen savanykás, finom, ropogós uborka az eredmény. Természetesen nemcsak uborkát, hanem bármilyen savanyítani való zöldségfélét tehetünk az alaplébe. Sok sikert hozzá!


Hozzávalók (10 l-es vödörhöz):
  • 3,5 l víz
  • 35 dkg kristálycukor
  • 20 dkg só (nem jódozott!)
  • 4 dl 10 %-os ételecet
  • 1 teáskanál citromsav
  • 1 mokkáskanál borkénpor
  • 5 babérlevél
  • 1 evőkanál nátrium-benzoát
  • 1 evőkanál egész fekete bors


  • Az alapléhez szükséges hozzávalókat hidegen összekevertem. Nem baj, ha a citromsav nem oldódik fel teljesen a lében, idővel a vödörben ez majd bekövetkezik.
  • A kész levet a vödörbe töltöttem, kb. félig lett tele. Mivel mi szeretjük a kaprot, megmostam néhány szép szálat, és ezt is a vödörbe tettem.
  • Az uborkákat kb. fél órára beáztattam, ezalatt a szennyeződések feláznak és könnyebb eltávolítani őket. Ezután folyó víz alatt, körömkefével nagyon alaposan megtisztítottam, megmostam minden egyes darabot. Fontos az alapos tisztítás, mivel ha egy kicsi szennyeződés is marad az uborkán, az egész munkánk kárba veszhet.
  • A megmosott uborkát a lébe helyeztem, majd rázártam a tetőt. Nekem most szinte tele is lett a vödör, de nem baj, ha kevesebb uborkánk van, a vödröt folyamatosan fel lehet tölteni.
  • Fontos, hogy a lé ellepje a zöldségeket.
  • Ezután az uborkát egy héten keresztül minden nap megkevertem szedőkanállal (kézzel nem szabad belenyúlni, mert könnyebben romlik).
  • Természetesen nemcsak egyféle alapanyagot használhatunk, készülhet vegyesen is. Kerülhet bele pl. paprika, hagyma, fokhagyma, karfiol, bébipatisszon, zöldparadicsom, stb.
  • Folyamatosan fogyasztható, felbontás után nem romlik.


vasárnap, július 24, 2011

Szilvás coobler

Anyukáméktól szilvát kaptam. És eszembe jutott, hogy tavaly ilyenkor, a szilva szezonjában milyen finom szilvás cooblert készítettem. A recept Gesztenyétől származik, köszönet érte. Finom és könnyű csemege, és az elkészítése sem nagy ördöngösség. Sok sikert hozzá!


Hozzávalók:
  • 50 dkg szilva
  • 2 evőkanál barnacukor
  • 2 kiskanál fahéj
  • 25 dkg liszt
  • 10 dkg Rama margarin
  • 2 dl tejszín
  • 1 tojás
  • 5 dkg barnacukor
  • csipet só
  • 1/2 csomag sütőpor
  • 2 evőkanál barnacukor (a tetejére)


  • A szilvaszemeket jól megmostam, majd kettévágva eltávolítottam a magjukat.
  • 2 evőkanál barnacukrot ízesítettem a fahéjjal, majd a fahéjas cukrot hozzákevertem a szilvához, és állni hagytam, amíg elkészítettem a tésztát.
  • A tésztához a tojást elkevertem a tejszínnel, a barnacukrot összekevertem a sóval és a sütőporral.
  • A hideg margarint felkockáztam, elmorzsoltam a liszttel, majd hozzáadtam a cukros és a tojásos keveréket, és az egészet egyneművé dolgoztam. Kissé lágy tésztát kaptam, de ilyennek kell lennie.
  • A szilvaszemeket magházzal felfelé egy jénaiba szép sorban leraktam.
  • A tésztából két teáskanál segítségével - mintha galuskát készítenék - kis adag tésztagolyókat készítettem, amiket a szilvára raktam.
  • Amikor a tészta elfogyott, a tésztagombócokat megszórtam a 2 evőkanál barnacukorral, majd előmelegített, 170 fokos sütőben kb. 45 perc alatt készre sütöttem. Akkor jó, ha kívül ropogós, belül krémes a tésztája.


szombat, július 23, 2011

Kekszes őzgerinc

Ennek a finom, sütés nélküli, rendkívül egyszerűen elkészíthető desszertnek a receptje a "Rama ünnepi finomságok" receptfüzetben jelent meg. Már többször készítettem, nemcsak azért, mert hamar és könnyen készül, hanem mert nagyon finom is, eteti magát. Észre sem vesszük, és már el is fogyott. Még a kis kétévesem - aki egyébként nem nagyon szereti az édességet - is szívesen majszolja, a folyamatos jövés-menés közben néhány harapás, és egy szelet süti már el is tűnt. Sok sikert hozzá!



Hozzávalók:

  • 50 dkg háztartási keksz
  • 2 dl víz
  • 25 dkg porcukor
  • 5 dkg keserű kakaópor
  • 25 dkg Rama margarin
  • 4 cl rum


  • A háztartási keksz felét ledaráltam, másik felét kisebb darabokra aprítottam. (Ehhez egy vágódeszkán négy-öt kekszet egymásra helyeztem, egy széles pengéjű, éles késsel először óvatosan kettévágtam az egészet, majd aprító mozdulatokkal feldaraboltam.)
  • A vizet egy nagy lábasba öntöttem, hozzáadtam a porcukrot, a kakaóport és a margarint, majd lassú tűzön, állandóan kevergetve felforraltam. Amikor felforrt, továbbra is lassú forralással 5-6 percig főztem.
  • Ezután lehúztam a tűzről, ízesítettem a rummal, és hozzáadtam a kétféle kekszet, majd óvatosan egynemű masszává kevertem-forgattam.
  • Egy 10 cm széles, 32 cm hosszú őzgerincformát folpackkal kibéleltem, és kisebb adagokban beleöntöttem a masszát. Azért kisebb adagokban, mert a beleöntött adagot kanál segítségével belenyomkodtam-egyengettem a formába, hogy sehol ne maradjon levegő, szépen, egyenletesen kitöltse a formát.
  • Amikor kihűlt, a fóliát ráhajtottam a massza tetejére, majd a formát hűtőszekrénybe tettem. Legalább 2-3 órát hűlnie-dermednie kell, de az a legjobb, ha este készítjük, és egy éjszakán át dermedni tud.
  • Tálaláskor vágódeszkára borítottam, lehúztam róla a folpackot, és éles késsel szép vékonyan felszeleteltem.

csütörtök, július 21, 2011

Szezámmagos rudak

Ma délutánra a férjem munkatársához és családjához voltunk hivatalosak. Vaddisznópörköltet főztek bográcsban, isteni volt. Nem is vaddisznó, inkább vadmalac volt szegény pára... A sörről mi (is) gondoskodtunk, mellé vittünk egy kis finom sörkorcsolyát. Most sütöttem először ezt a sós sütit, féltem is, hogy hogy fog sikerülni, de nagyon jól bevált a recept (ami egyébként a "Rama tavaszi finomságok" receptfüzetből származik). A férjem fél egy körül ért haza a munkából (a sajttal), ekkor kezdtem el összeállítani a tésztát. Három óra után nem sokkal sült ki az utolsó adag, úgyhogy viszonylag hamar elkészül, és nagyon finom az íze. Sok sikert hozzá!


Hozzávalók:

  • 40 dkg finomliszt
  • 40 dkg rétesliszt
  • 1 csomag sütőpor
  • 50 dkg Rama margarin
  • 1 csapott evőkanál só
  • 2 kiskanál mákszem (egészben, nem őrölve)
  • 2 dl tejföl
  • 2 tojássárgája
  • 15 dkg reszelt trappista sajt
  • 15 dkg reszelt füstölt sajt
  • a tetejére: tojásfehérje, szezámmag



  • A finomlisztet átszitáltam, hozzáadtam a réteslisztet és a sütőport, és az egészet összekevertem.
  • Hozzáadtam a szobahőmérsékletű margarint, elmorzsoltam vele, majd belekerült a só, a mák, a tojássárgája, a tejföl és a kétféle reszelt sajt. Összedolgoztam, összegyúrtam az egészet, majd cipóvá formáztam. A cipót két részre osztottam, külön-külön dolgoztam velük.
  • Az első cipót lisztezett gyúrólapra tettem, majd kb. 30 x 35 cm-es téglalappá nyújtottam.
  • Tetejét megkentem enyhén felvert tojásfehérjével, megszórtam szezámmaggal, majd kb. 1,5 cm széles és 4 cm hosszú rudakra szabdaltam derelyevágó segítségével.
  • A rudakat sütőpapírral bélelt tepsire rakosgattam, és előmelegített sütőben, 180 fokon kb. 20 perc alatt készre sütöttem. A másik tésztacipóval ugyanígy jártam el.